Képes Krónika
1360.
A Képes Krónika (Chronicon Pictum) egy latin nyelven írt krónika, illetve az azt tartalmazó kódex, amely 1360 körül készült Nagy Lajos budai udvarában, Szerzője feltehetően Kálti Márk.
Az első oldal / Attila és
Leó pápa
A Képes Krónika 21. lapja /
Szent István király
A Képes Krónikát a budapesti Országos Széchényi Könyvtárban őrzik. A 15. században 1458-1490 között még Magyarországon volt, Mátyás király udvarában, ezután először Franciaországba, majd Brankovics György szerb despota udvarába került, a 16. századtól kezdve pedig a bécsi Udvari (majd Osztrák Nemzeti) Könyvtár állományához tartozott, ezért korábban Bécsi Képes Krónikának (Vienna Illuminated Chronicle) nevezték. Az 1932-ben megkötött velencei kultúregyezmény nyomán, 1934-ben került vissza Magyarországra.
A középkori történelem,
művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása.
Törzsanyaga 75 (kis)fólió pergamen (kb. 300×210 mm), mely elé egy, a
végére harmincegy papírlapot kötöttek. Kötése 16. századi papírtáblás
fehér bőr, vaknyomásos díszítéssel. Az első pergamenlap üres, a második
a címlap. A szöveg a 74. fólión megszakad. Beosztása kéthasábos, teljes
szövegtükör esetén 33 soros.
A Nekcsei Biblia és a Magyar Anjou Legendárium mellett legbecsesebb
kézzel illuminált művészettörténeti emlékünk a 14. századból.
Tartalma
„Az Úr 1358. esztendejében, áldozócsütörtök nyolcadába eső kedden
kezdtem ezt a krónikát a magyarok régi és legújabb cselekedeteiről,
származásáról és …”
Ezekkel a szavakkal kezdődik a Képes Krónika, melynek tartalma a
Chronica Hungarorum című mű, amely I. Károly koráig követi a magyar
történelem eseményeit. Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 körül készült.
Szerzője feltehetően Kálti Márk.
147 miniatúra díszíti: tíz nagyobb kép az írástükör, huszonkilenc a
hasáb szélességében, négy kisebb a lap alján, kerek medalionformában, 99
iniciáléba foglalva és 5 iniciálé kép nélkül. Ezenkívül 82 lapon
található lapszéldísz. A fejezetcímek és kezdősorok rubrummal vannak
kiemelve. Illuminátora feltehetően Hertul fia, Miklós volt.
Szövegét öt középkori kódex őrizte meg, ám egyik sem jut el az 1350-es
évekig. A Béldi-kódex
Zách Feliciánnak a királyi
család elleni merényleténél (1330. tavasza) mondat közben megszakad. A
Képes Krónika, a Teleki-kódex és
a Csepreghy-kódex a havaselvei hadjárat (1330 ősze) leírásánál a sor és
mondat közepén szintén megszakad. A
Thuróczy-kódex szövege nagyon
szűkszavúan eljut 1342-ig, és I. Lajos koronázása után ér véget.
Maga a Képes Krónika nyilván reprezentációs céllal készült, de
befejezetlen maradt. Nem csak a szöveg, hanem az illusztráció is:
többször kifestetlen maradt a képeknek kihagyott hely. Némelyek
feltételezték, hogy Nagy Lajos Katalin nevű lányának és Valois Károly
dauphin (francia trónörökös) eljegyzésére szánták ajándéknak. Ennek
ellentmond, hogy a címlapon nem látható a lengyel címer, pedig Lajos
1370-től lengyel király is volt, és Katalin is ebben az évben született.
Ugyanakkor a Teleki-kódex bejegyzése szerint a krónikát 1462-ben
másolták egy pompás kódexből, amelyet a francia király ajándékozott
Brankovics György szerb despotának (egyben magyar mágnásnak). Vannak,
akik valószínűsítik, hogy ez nem azonos az ismert Képes Krónikával,
hanem egy másik illusztrált példány volt, mely elveszett.
A műnek a XV. század második felében mégis Magyarországon kellett
lennie. Ezt bizonyítja Vitéz János (kb. 1408–1472) humanista tudós,
bíboros, esztergomi érsek több saját kezű bejegyzése. De ebből másolták
1479. után a Dubnici Krónika első hét fejezetét is. További XV. és XVI.
századi jegyzetek is vannak benne magyar és latin nyelven, sőt három
helyen török írással magyar nyelven. A bécsi Udvari Könyvtár
katalógusában a XVII. század első harmadában szerepel először.
Szerzője
Szerzője valószínűleg Kálti Márk, aki a Veszprém megyei Kált birtokáról
kapta a nevét. Márk 1342-ben a budai Váralja plébánosa lett, 1352-ben a
királyi levéltár őre, 1354-ben szerémi prépost, 1358-ban a
székesfehérvári egyház őrkanonokja. Kálti Márk szerzősége mellett
foglaltak állást: Toldy Ferenc, Jakubovich Emil, Kardos Tibor, Kristó
Gyula és mások. Nem fogadtál el szerzőségét: Erdélyi László, Karsai Géza
stb.
Anjou királyainkat egy festő-család három generációja szolgálta. A
nagyapa, Hertul, talán Nápolyból behívott olasz mester volt, s Károly
Róbertnek dolgozott. Az apa, Miklós, I. Lajos király szolgálatában
állott. Ő 1373-ban már halott, míg fia, Miklós, ugyanekkor még kiskorú,
viszont 1385-ben már nem élt. Számosan a család második nemzedékébe
tartozó Miklósban látják a Képes Krónika festőjét, s felteszik, hogy az
1360-as évek elején kezdte el a festést, vagy esetleg, az írással
szorosan együtt, azaz az 1350-es évek végén.
A Képes Krónika utóélete
A Képes Krónika kódexének további történetében is sok a bizonytalanság.
Mutatnak nyomok arra, hogy a kódex 1419-ben is Magyarországon volt. A
nagy értékű kódex Franciaországba került, ahonnan VII. Károly francia
király (1422–1461) adományaként jutott a „despota”, azaz Brankovics
György szerb fejedelem (1427–1456) tulajdonába. Abból a körülményből,
hogy magyar vonatkozású török glosszák olvashatók benne, a kutatás arra
a következtetésre jutott, hogy a 15. század vége és a 17. század eleje
között a kódex egy törökül igen jól tudó magyar ember tulajdonában volt.
Utóbb Bécsbe került; mindenesetre Sebastian Tengnagel az udvari könyvtár
kéziratairól 1608–1636 között összeállított katalógusában már említi
azt. Hosszú évszázadokon keresztül Bécsben őrizték, innen ered az
elvétve még ma is használatos (régebben általánosabban elterjedt) Bécsi
Képes Krónika elnevezés.
Nemzeti kultúránk és történelmünk e felbecsülhetetlenül becses emléke az
1932. évi velencei egyezmény keretében került vissza Magyarországra.
1964-ben napvilágot látott remekbe szabott hasonmás kiadása, s ezzel
széles körben megnyílt a kutatás lehetősége. Mert kutatnivaló még
temérdek van. Számos fehér folt tátong a krónika szövegtörténetén és a
kódex históriáján, amelynek eltüntetése jövendő történeti,
irodalomtörténeti, művészettörténeti, könyvtörténeti stb. kutatások
feladata.