II. Lipót

II. Lipót császárII. Lipót (Bécs, 1747. május 5. – Bécs, 1792. március 1.) magyar király, német-római császár, a Szent István Lovagrend nagymestere. Mivel bátyjának (és elődjének), II. Józsefnek nem volt gyermeke, ő örökölte a magyar trónt is.

A schönbrunni kastélyban született. Apja Lotaringiai Ferenc István német–római császár, anyja Mária Terézia császárné és magyar királynő. Apja halála után, 1765-től a Toszkánai Nagyhercegség uralkodójaként a felvilágosult abszolutizmus szellemében több reformot vezetett be.

Bátyja, a gyermektelen II. József halála után, 1792-ben, mint a Habsburg-dinasztia legidősebb férfitagja, a Habsburg Birodalom trónját örökölte. 1790. szeptember 30-án Frankfurt am Mainban német-római császárrá koronázták. Magyar királlyá koronázására 1790. november 15-én Pozsonyban, cseh királlyá koronázására 1791. szeptember 6-án Prágában került sor.

Amikor trónra került, Belgium nyílt harcban állt, Magyarország pedig az elszakadás szélén volt. Az elődje felvilágosult abszolutista reformjaival és beolvasztó politikájával kiváltott nemesi ellenállást mérsékelt engedményekkel és ügyes politikával leszerelte. A magyar nemesi mozgalmat egyrészt a rendi alkotmány helyreállításával, másrészt azzal, hogy Poroszországgal megegyezve (Reichenbach, 1790) a külső támogatástól elvágta, visszavonulásra késztette. 1790. november 15-én Pozsonyban magyar királlyá koronázták, fiát, Sándor Lipót főherceget pedig a rendek nádorrá választották. Sikerült leszerelnie a belga ellenállást is, az 1788-ban bátyja, II. József által megkezdett török háborúnak pedig a korábbi állapotokat rögzítő szisztovói békével (1791. augusztus 4.) vetett véget.

A francia forradalomtól megrettent nemesség mindjobban közeledett Lipóthoz, aki az 1791. augusztusban II. Frigyes Vilmos porosz királlyal közösen kiadott pillnitzi nyilatkozatban nyíltan szembefordult a forradalmi Franciaországgal, az intervenciós háború kirobbanását azonban már nem érte meg: 1792. március 1-jén Bécsben hasnyálmirigy-gyulladás következtében váratlanul meghalt.

Házassága, utódai
Lipót toszkánai nagyherceg 1765. augusztus 5-én Innsbruckban feleségül vette a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnőt (María Luísa de España, 1745–1792), III. Károly spanyol király és Mária Amália szász hercegnő, spanyol királyné leányát. A házasságból tizenhat gyermek született:

Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki 1787-ben Antal szász királyhoz ment feleségül.
Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi II. Ferenc német-római császár, I. Ferenc néven osztrák császár, magyar és cseh király.
Ferdinánd József János főherceg (1769–1824), Toszkána nagyhercege.
Mária Anna Ferdinanda főhercegnő (1770–1809), a prágai Szent Teréz apácakolostor főapátnője.
Károly főherceg (1771–1847) tábornagy, Teschen hercege, Napóleon legyőzője az asperni csatában.
Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től haláláig Magyarország nádora.
Albert János József főherceg (1773–1774), kisgyermekként meghalt.
Miksa János József főherceg (1774–1778), kisgyermekként meghalt.
József Antal János főherceg (1776–1847), 1795-től haláláig Magyarország nádora (József nádor).
Mária Klementina főhercegnő (Maria Klementine von Österreich) (1777–1801), aki Ferenc nápoly–szicíliai trónörököshöz ment feleségül.
Antal Viktor főherceg (1779–1835), Köln püspöke, 1816-1828-ig a Német Lovagrend Nagymestere.
Mária Amália főhercegnő (1780–1798).
János főherceg (1782–1859) tábornagy, a „stájer herceg”.
Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya.
Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836-1848-ig az Államkonferencia vezetője.
Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.

Törvényei
Uralkodása alatt 49 törvénycikket fogadtak el, amelyek közül kiemelünk néhányat.

Az 1790/91. évi VI. törvénycikk, amely elrendelte, hogy a magyar királyi koronát (lásd: Szent Korona) szállítsák át Pozsonyból Budára, és a továbbiakban itt őrizzék.
Fontos még az 1790/91. évi X. törvénycikk Magyarország és a hozzákapcsolt részek függetlenségéről: "Az ország karainak és rendeinek alázatos előterjesztésére, Ő szent felsége is kegyesen elismerni méltóztatott, hogy ámbár a felséges ausztriai ház nőágának az 1723:I. tc. és II. cikkelyek által a magyar királyságban és a hozzá kapcsolt részekben megállapított örökösödése ugyanazt a fejedelmet illeti, a kit a megállapított trónöröklési rend szerint a Németországban és azon kivül fekvő, elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul birtoklandó többi ország és tartományokban illet: mindazonáltal Magyarország, a hozzá kapcsolt részekkel együtt, szabad és kormányzatának egész törvényes módját illetőleg (bele értve mindenféle kormányszékeit) független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel és alkotmánynyal bíró, s ennél fogva az 1715:III. tc., valamint az 1741:VIII. tc. és XI. cikkelyek rendelésének megfelelően, törvényesen megkoronázott örökös királyától, és igy Ő szent felségétől s örököseitől, Magyarország királyaitól, tulajdon törvényei és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányozandó ország".

Nem feledkezhetünk meg a következőről sem: 1790/91. évi XVI. törvényikk hogy a nyilvános ügyek intézésére idegen nyelv ne használtassék, a magyar nyelv pedig megtartassék: "Ő szent felsége biztosítja a karokat és rendeket, hogy bármiféle ügyekre nézve idegen nyelv nem fog használtatni; hogy pedig a magyar hazai nyelv jobban terjedjen és csinosodjék, a gymnásiumokon, akadémiákon és a magyar egyetemen a magyar nyelv- és írástan számára külön tanár fog beállíttatni, hogy azok, akik e nyelvet nem tudják s meg akarják tanulni, vagy akik azt már tudják, magukat tökéletesíteni kivánják benne, alkalmat nyerjenek bármelyik irányban kívánságuk teljesedésére; a kormányszéki ügyek pedig most még latin nyelven lesznek tárgyalandók."

A teljesség igénye nélkül még érdemes szót ejteni a következőkről:
1790/91. évi LVII. törvénycikk az erdők pusztításának megakadályozásáról

1790/91. évi XLII. törvénycikk a kinvallatásról: "A kínzó vallatások annálfogva, mivel az igazság kikutatására alkalmas és megfelelő eszközt nem nyújtanak, hanem inkább büntetés számba mennek, addig, míg a büntetőeljárásra nézve országgyűlésileg más intézkedés nem tétetik, egyszerűen tiltva lesznek."

1790/91. évi XXXVIII. törvénycikk a zsidókról: "…a Magyarország és kapcsolt részei határain belül élő zsidók az összes szabad királyi városokban és más helységekben (ide nem értvén a királyi bányavárosokat) azon állapotban, melyben az 1790. évi január elsején voltak, megtartassanak, és ha abból netalán kizavartattak volna, visszahelyeztessenek."

1790/91. évi XXXI. törvénycikk az olyan játékok, melyekben minden a véletlenre van bizva, eltiltatnak: "A szerencsejáték Ő felsége jóváhagyásával Magyarország és a hozzá kapcsolt részek határain belül eltiltatván, azon kínos következmények elhárítása végett, melyek a játékokból egyes emberekre, sőt gyakran a közre is erednek, a közönségesen hazárdnak nevezett fáraó és kocka és mindenféle játékok, melyben minden a véletlentől függ, száz arany büntetés terhe alatt tilalmaztatnak…"

1790/91. évi XXVII. törvénycikk a görög nem-egyesült vallásúakról: akik "…más honlakosok módjára, Magyarországban és a kapcsolt részekben jószágok szerzésére s birtoklására és minden hivatal viselésére képesek legyenek…"

Címei
"római felséges császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria, Ráma, Szerb-, Kun- és Bolgárország apostoli királya, Ausztria főherczege; Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Etruria nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja, Brabánt, Limburg, Luxemburg, és Geldern, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Mantua, Parma, Piazenca, Guastalla, Auschwitz és Zatoria, Calabria, Bar, Ferrete és Teschen herczege; Svévia és Charleville fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannonia, Kyburg, Görcz, Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső-és Alsó-Luzica, Pont-a-Mousson és Nomenum őrgrófja, Namur, Valdemons és Albimons tartomány, Zütphen, Sarverda, Salma és Falkenstein grófja, a vend őrgrófság és Mecheln ura"