I. Ferenc József
(1792-1835)

Ferenc József Károly osztrák főherceg (Erzherzog Franz Joseph Carl von Österreich) (Firenze, 1768. február 12. – Bécs, 1835. március 2.), a Habsburg–Lotaringiai-ház toszkánai ágából származó osztrák főherceg, József nádor testvérbátyja. 1792-től Ausztria uralkodó főhercege, I. Ferenc néven magyar király, II. Ferenc néven német-római császár és cseh király, majd 1804-től I. Ferenc néven osztrák császár.

Származása, testvérei
Ferenc József Károly főherceg 1768. február 12-én született Firenzében, a Toszkánai Nagyhercegség fővárosában, a Poggio Imperiale kastélyban. Édesapja a Habsburg–Lotaringiai-házból való Lipót toszkánai nagyherceg, a későbbi II. Lipót (1747-1792) német-római császár, magyar és cseh király, édesanyja a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnő (María Luisa de España, 1745–1792), később német-római császárné volt. Az uralkodópár 16 gyermeke közül Ferenc József Károly főherceg született másodikként. Ő volt a legidősebb fiú. Felnőtt kort megérő testvérei:

Mária Terézia Jozefa főhercegnő (1767–1827), aki I. Antal szász királyhoz ment feleségül.
Ferenc József Károly főherceg (1768–1835), a későbbi Ferenc császár.
Ferdinánd József János főherceg (1769–1824), később III. Ferdinánd toszkánai nagyherceg.
Mária Anna Ferdinanda főhercegnő (1770–1809), a prágai Szent Teréz apácakolostor főapátnője.
Károly főherceg (1771–1847) császári tábornagy.
Sándor Lipót főherceg (1772–1795), 1790-től Magyarország nádora.
József Antal János főherceg (1776–1847), 1795-től Magyarország nádora (József nádor).
Mária Klementina főhercegnő (1777–1801), aki Ferenc nápoly–szicíliai trónörököshöz ment feleségül.
Antal Viktor főherceg (1779–1835) táborszernagy, Köln hercegérseke, a Német Lovagrend Nagymestere.
János főherceg (1782–1859), a „stájer herceg”, a grazi Műszaki Egyetem („Joanneum”) alapítója.
Rainer főherceg (1783–1853) tábornagy, a Lombard–Velencei Királyság alkirálya.
Lajos főherceg (1784–1864) tábornagy, 1836–1848-ig az Államkonferencia elnöke.
Rudolf főherceg (1788–1831) bíboros, Olmütz hercegérseke, Beethoven mecénása.

Uralkodása
24 évesen örökölte meg apjától az osztrák uralkodó főhercegi, majd a német-római császári címet. A magyar királyi trónust 1792. március 1-jén foglalta el, 1792. június 6-án koronázták meg Budán. Német-római császárrá koronázták 1792. július 14-én Frankfurt am Mainban, cseh királlyá koronázása 1792. augusztus 9-én Prágában történt meg.

Trónralépte után megkezdte a forradalmi Franciaország ellen a már apja által tervezett fegyveres intervenciót. Mint a haladás és felvilágosodás ellensége, erős rendőri uralmat és besúgórendszert épített ki, uralmát ferenci abszolutizmusnak nevezték. 1795-ben felszámolta a magyar jakobinus mozgalmat és a vezetőket kivégeztette. 1804-ben megalapította az örökletes osztrák császári címet, és I. Ferenc néven Ausztria császára lett. A Franciaország ellen viselt háborúban elszenvedett több vereség és jelentős területek (itáliai birtokok, dél-német részek) elvesztése után 1806. augusztus 6-án kénytelen volt lemondani a német-római császári címről. A birodalom válságos helyzetén mit sem változtatott az 1808-i magyar országgyűlés által fegyverbe hívott nemesi felkelés, amely 1809-ben súlyos kudarcba fulladt. 1810-ben leányát, a 19 éves Mária Lujza főhercegnőt Napóleonhoz adta feleségül. 1811-ben pénzdevalvációt hajtott végre, ami növelte a magyar rendek szembenállását. Metternich politikáját követve 1812-ben segédcsapatokat bocsátott Napóleon rendelkezésére az Oroszország elleni hadjárathoz, ennek kudarca után viszont porosz-orosz szövetségben Franciaország ellen fordult. Napóleon bukása után az 1814–15-i bécsi kongresszuson a Habsburgok visszanyerték elvesztett birtokaikat. 1815. szeptemberben I. Sándor orosz cárral és III. Frigyes Vilmos porosz királlyal létrehozta a Szent Szövetséget a forradalmi megmozdulások leverésére, a reakciós feudális rendszer megszilárdítására, Ausztria 1820-21-ben intervenciót folytatott a nápolyi és piemonti forradalmak ellen.

Az 1792. évi VII. törvénycikk "A magyar nyelv tanításáról és használatáról", például, kimondta a következőket: "…Ő királyi felsége helyeslésével határozzák a karok és rendek, hogy a magyar nyelv tanítása ez ország határai között ezentul rendes tantárgy legyen, hogy ily módon bizonyos idő lefolyása alatt lassankint közhivatalt az ország határain belül csak olyanok nyerjenek, a kik egyéb, rendesen elvégzett tanulmányaik mellett a hazai nyelv ismeretét is a tanárok bizonyítványával igazolni tudják. A kapcsolt részekben pedig maradjon rendkivüli tantárgynak. Azok a külföldiek azonban, a kik a közmüveltségi tudományok tanulása végett látogatják a magyar egyetemet, vagy az akadémiákat, és nem szándékoznak valaha ez országban alkalmaztatást nyerni: a magyar nyelv tanulásának kötelezettsége alól mentessenek föl."

Az 1792. évi XI. törvénycikk "Erdélyről, valamint a Magyarországot illető vármegyék és kerületek visszacsatolásáról és bekeblezéséről" a következőkről rendelkezett: "Habár az 1741:18. czikkelyben is határozott szavakkal el van ismerve, hogy Erdélyt Ő felsége, mint a magyar Szent Koronához tartozó országot, magyar királyi minőségében birja: mégis a karok és rendek ez iránt tett előterjesztéséhez Ő szent felsége kegyesen hozzájárulván, határoztatik, hogy az országnak Erdélylyel való szorosabb egyesülése érdemét a közpolitikai országos bizottság tárgyalás alá vegye, s arról a jövő országgyűlésen jelentést tegyen."

Az 1792. évi IX. törvénycikk "Hogy a magyar és határőrvidéki ezredekhez fő- és törzstisztekül született magyarok választassanak s ezredtulajdonosokul kineveztessenek, valamint a katonai fiatalságnak a katonai akadémiákban való neveléséről" a következőket rendelte el: "A karok és rendek az iránt tett alázatos előterjesztésére, mely szerint a magyar és határőrvidéki ezredekhez fö- és törzstisztek választásánál, és az ezredtulajdonosok kinevezésénél a született magyarok első sorban vétessenek tekintetbe, és hogy a katonai akadémiákban a magyar ifjuság is képeztessék a hadi szolgálatra: Ő szent felsége a karok és rendek kivánságát jogosnak ismervén el, egyszersmind kegyelmesen elhatározni méltóztatott, hogy ámbár viszont a német ezredekben fő- és törzstiszti minőségben magyarok tényleg alkalmazva vannak, mindazonáltal Ő felsége ugy a magyar, mint a német ezredekben létező katonatisztek tényleges számáról magának a szükséges értesítést bekivánandja, s azután ugy fog intézkedni, hogy a helyes arány föntartásával a panasz további oka megszüntettessék, s annálfogva a született magyarok azon biztos reménytől vonzatva lépjenek a katonai pályára, hogy érdemeikhez képest magasabb fokozatokra fognak eljutni; de arról is kegyesen intézkedni fog, hogy a magyar katonatisztek fiainak, a mennyire lehetséges, alkalom nyujtassék magukat a katonai akadémiákban hadi szolgálatra kiképezniök."

Magyarországon a császár az 1811-12-i országgyűlés után, csak 1825-ben, a vármegyék erélyes fellépésére hívott össze országgyűlést, amely viszont megnyitva a reformországgyűlések sorát, előrevetítette erőszakos abszolutista rendszerének szükséges bukását.

Ferenc 1835. március 2-án, 67. születésnapja után néhány héttel halt meg Schönbrunnban. Négy házassága közül a második házasságából (amelyet 1790-ben unokahúgával, Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnővel kötött) született legidősebb fia, V. Ferdinánd követte az osztrák császári, illetve a magyar és cseh királyi trónon. A Habsburgok hagyományos temetkezőhelyén, a bécsi kapucinusok kolostorának kriptájában temették el.

Első házassága
1788. január 6-án Ferenc főherceg Bécsben feleségül vette Erzsébet Vilma württembergi hercegnőt (Prinzessin Elisabeth Wilhelmina, 1767–1790), Frigyes Jenő württembergi herceg és Dorottya brandenburg-schwendt-i hercegnő leányát. Egyetlen gyermekük született, Lujza Erzsébet főhercegnő (1790–1791). A szülés során az anya, majd rövidesen a kisleány is meghalt.

Második házassága
1790. augusztus 19-én (még Ferenc József Károly főhercegként) Bécsben feleségül vette unokanővérét, Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnőt (1772–1807), I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő leányát. E házasságból 12 gyermek született, akik közül heten érték meg a felnőttkort.

Mária Ludovika főhercegnő (1791–1847), aki 1810-ben I. Napóleon francia császár második feleségeként Mária Lujza néven Franciaország császárnéja, majd Párma hercegnőjeként 1821-ben Adam Albert von Neipperg gróf, majd 1834-ben Charles-René de Bombelles gróf felesége lett.

Ferdinánd főherceg (1793–1875), aki később – uralkodásra való alkalmatlansága ellenére – I. Ferdinánd néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven magyar király lett és 1831-ben Savoyai Mária Anna szárd királyi hercegnőt vette feleségül.

Karolina Leopoldina főhercegnő (1794–1795), kisgyermekként meghalt.

Karolina Lujza főhercegnő (1795–1799), kisgyermekként meghalt.

Mária Leopoldina főhercegnő (1797–1826), aki 1817-ben feleségül ment I. Péter brazil császárhoz (1798–1834), VI. János portugál király fiához, aki 1826-tól IV. Péter néven portugál király lett.

Mária Klementina főhercegnő (1798–1881), aki 1816-ban a Bourbon-házból való Lipót János salernói herceghez, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő fiához ment feleségül.

József Ferenc főherceg (1799–1807), gyermekkorban meghalt.

Karolina Ferdinanda főhercegnő (1801–1832), aki 1819-ban Frigyes Ágost szász koronaherceghez ment feleségül.

Ferenc Károly főherceg (1802–1878), aki 1824-ben Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Az ő legidősebb fiuk lett

I. Ferenc József császár és király.

Mária Anna főhercegnő (1804–1858) gyengeelméjűségben szenvedett.

János Nepomuk főherceg (1805–1809), kisgyermekkorban meghalt.

Amália Terézia főhercegnő (*/† 1807), kisgyermekkorban meghalt.

Harmadik házassága
1808. január 6-án, már I. Ferenc osztrák császárként Bécsben egy másik unoknővérét, Habsburg-Estei Mária Ludovika Beatrix modenai hercegnőt (1787–1816), Ferdinánd Károly Antal főherceg (1754–1806) és Estei Mária Beatrix modenai hercegnő (1750–1829) leányát vette feleségül. Mária Ludovika betegsége miatt ebből a házasságból nem születtek gyermekek.

Negyedik házassága
A Wikimedia Commons tartalmaz I. Ferenc témájú médiaállományokat.A harmadszor is megözvegyült császár 1816. november 10-én Bécsben feleségül vette Sarolta Auguszta Karolina bajor királyi hercegnőt (1792–1873), I. Miksa bajor király (1756–1825) és Auguszta Vilma Mária hessen-darmstadti hercegnő (1765–1796) leányát. Az új császárné a Karolina Auguszta nevet vette fel, keresztnevei tudatos megcserélésével. Ez a házasság is gyermektelen maradt. Karolina Auguszta császárné túlélte férjét, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után Salzburgban élt.