V. Ferdinánd
(1830-1849)

V. Ferdinánd (Bécs, 1793. április 19. – Prága, 1875. június 29.), osztrák főherceg, a Habsburg–Lotaringiai ház tagja, 1830-tól magyar király, 1835-től I. Ferdinánd néven osztrák császár és cseh király.

Származása, testvérei
Édesapja I. Ferenc osztrák császár, magyar és cseh király volt.

Édesanyja Ferenc császár második felesége, a Bourbon-házból való Mária Terézia Karolina nápoly–szicíliai királyi hercegnő (1772–1807), német-római császárné volt, IV. Ferdinánd nápolyi király (1751–1825), később I. Ferdinánd néven nápoly–szicíliai király és Habsburg–Lotaringiai Mária Karolina Lujza főhercegnő leánya.

A szülők házasságából 12 gyermek született, közülük heten érték meg a felnőttkort, ezekből kettőt súlyos szellemi fogyatékosság sújtott:

Mária Ludovika főhercegnő (1791–1847), aki 1810-ben I. Napóleon francia császár második feleségeként Mária Lujza néven Franciaország császárnéja, majd Párma hercegnőjeként 1821-ben Adam Albert von Neipperg gróf, majd 1834-ben Charles-René de Bombelles gróf felesége lett.
Ferdinánd főherceg (1793–1875), a trónörökös, később I. Ferdinánd néven osztrák császár, V. Ferdinánd néven magyar király.
Karolina Leopoldina főhercegnő (1794–1795), kisgyermekként meghalt.
Karolina Lujza főhercegnő (1795–1799), kisgyermekként meghalt.
Mária Leopoldina főhercegnő (1797–1826), aki 1817-ben feleségül ment I. Péter brazil császárhoz (1798–1834), VI. János portugál király fiához, aki 1826-tól IV. Péter néven portugál király lett.
Mária Klementina főhercegnő (1798–1881), aki 1816-ban a Bourbon-házból való Lipót János salernói herceghez, I. Ferdinánd nápoly–szicíliai király és Mária Karolina osztrák főhercegnő fiához ment feleségül.
József Ferenc főherceg (1799–1807), gyermekkorban meghalt.
Karolina Ferdinanda főhercegnő (1801–1832), aki 1819-ban Frigyes Ágost szász koronaherceghez ment feleségül.
Ferenc Károly főherceg (1802–1878), aki 1824-ben Zsófia Friderika bajor királyi hercegnőt (1805–1872), I. Miksa bajor király leányát vette feleségül. Az ő legidősebb fiuk lett I. Ferenc József császár és király.
Mária Anna főhercegnő (1804–1858) gyengeelméjűségben szenvedett.
János Nepomuk főherceg (1805–1809), kisgyermekkorban meghalt.
Amália Terézia főhercegnő (*/† 1807), kisgyermekkorban meghalt.

Házassága
1831-ben feleségül vette a Savoyai-házból származó Mária Anna Karolina Pia szárd hercegnőt (1803–1884), I. Viktor Emánuel szárd–piemonti király leányát. Gyermekeik nem születtek.

Uralkodása
Apja 1835-ben bekövetkezett halála után lett Ausztria császára. A magyar trónt, V. Ferdinánd néven már 1830-ban megszerezhette. Ő volt az utolsó magyar király, akit Pozsonyban koronáztak meg. Ezenkívül még Csehország és a Lombard–Velencei Királyság uralkodója is volt.

A gyengeelméjűnek tartott Ferdinánd helyett Metternich kancellár kormányzott, a császár csak az ő bábja volt. Az uralkodó beteges testalkatú, gyenge képességű személy volt, sokak szerint szellemileg elmaradott is. Udvaroncai és alattvalói „jóságosnak” nevezték, mivel bármilyen más jelző felségsértésnek minősült. Elmebeli képességeire néhány adalék jobban rávilágít. Egyfelől hat nyelven beszélt kiválóan: németül, magyarul[1], csehül, olaszul, franciául és horvátul, többféle hangszeren játszott tehetslgesen, ugyanakkor felesége, Mária Anna császárné és királyné élete végéig sem tanult meg tökéletesen németül, kezdettől fogva olaszul beszélt férjével. Az 1848 márciusi bécsi forradalom idején az utcai tüntetéseket és zavargásokat látva Ferdinánd érdeklődött segédtisztjétől: „Miért zajong ez a sok ember?” A válasz ez volt: „Forradalmat csinálnak, felség.” Mire a császár: „Ahá, és szabad ezt nekik?” (közismert bécsi akcetusával: „Ja, dürfen's denn des?”) Az 1866-os königgrätzi vereség után tett megjegyzése ez volt: „Ezt még én is meg tudtam volna csinálni.” Életrajzírói, kortársai általában úgy írtak róla, hogy szívélyesen viselkedett mindenkivel, de az uralkodói, irányítói képességnek teljesen híjával volt. Rendkívül befolyásolható személyiségként mindig annak adott igazat, akivel utoljára beszélt. (E fogyatékoságára építette saját hatalmát Metternich, aki már 1835 előtt is a gyenge akaratú Ferdinánd trónöröklését támogatta, a trónörökös legidősebb öccsével, a határozott egyéniségű Ferenc Károly főherceggel szemben). A bécsi küldöttség kihasználta a király fogyatékosságát, és kijátszotta Metternichet, így sikerült hogy V. Ferdinánd aláírta az új alkotmányt, és engedményeket tett Batthyány Lajos magyar miniszterelnök független kormányának, bár az érdemi tárgyalásokat öccse, Ferenc Károly főherceg folytatta. Udvarával Innsbruckba menekült. Augusztusban visszatért Bécsbe, de az októberi bécsi felkelés miatt Olmützben keresett menedéket. ( Mindenhol úgy tanítják, hogy a forradalom hatására írta alá a törvényeket. Ez nevetséges, ugyanis abban az időben nem volt semmiféle módja annak, hogy perceken belül érkezzen Pestről Bécsbe információ.)

1848. december 2-án az udvari kamarilla lemondatta minden címéről unokaöccsének, Ferenc József főhercegnek (Ferenc Károly főherceg és Zsófia főhercegné fiának) javára. (Közjogi értelemben a magyar királyi címéről nem „mondhatott le”, ezért a magyarok a trónfosztásig - 1849. április 14-ig - a szabadságharc alatt őt tekintették magyar királynak.) Uralkodása alatt meghozott törvényeit és rendeleteit semmisnek tekintették. A lemondott Ferdinánd ezután feleségével együtt visszavonultan élt Morvaországban, birtokait igazgatta. Végül Prágában halt meg.

design & honlap: made in mate